Karácsony

December... Karácsony előtt egy nappal voltam és az ajándékokat csomagoltam a nappaliban. Mindenfelé csomagolópapír, szalagok, kis kártyák. Teljes káosz volt. Anya ajándékát kötöttem át, mikor csengettek.

- Szia - üdvözöltem Jaredet. - Egy fa? - néztem rá furcsán.

- A karácsonyt nem lehet karácsonyfa nélkül ünnepelni - mondta és bejött.

Megcsókolt és letette a nappali egyik szegletébe. Már talp is volt alatta, így szépen megállt.

- Jared. Nem sokára megyek el, nem fogja látni senki.

- Ne ellenkezz. Hozd a díszeket! - utasított.

Bementem a vendég szobába, az egyik polcról levettem a gömböket és odavittem hozzá.

- Na. Lássunk hozzá - bontotta ki a dobozt.

Kivett egy lila díszt és vizsgálgatta, majd felakasztotta az egyik ágra. A fát szépen feldíszítettük ketten se perc alatt. Bedugta a konnektorba az égőket és már világított is.

- Jó lett - mondtam és azonnal vissza is ültem az ajándékokhoz.

- Na ugye - mosolygott büszkén.

Leült mellém és nézte, hogy mit csinálok. Felé fordultam.

- Biztos nem jössz velem? - kérdeztem reménykedve.

- Ezt már megbeszéltük.

- Tudom, csak hátha meggondoltad magad.

Megcsókolt, utána pedig segített szalagokat kötözgetni.

Kész lettünk mindennel az összes csomagot beletettem egy hatalmas táskába, még pár dolgot beledobtam a bőröndömbe és átöltöztem.

- Mielőtt még elmegyek, szeretném odaadni az ajándékod - mondtam Jarednek.

- Rendben, de tudod, hogy ne...

- Tudom - vágtam közbe - és nyugi, nem valami nagy ajándék.

A hálóból kihoztam a kis csomagot és átnyújtottam neki.

- Boldog karácsonyt, így előre is.

Elmosolyodott és megcsókolt, aztán a kis tasakba nyúlt. Előhúzta az első tárgyat és egy kicsit meglepődött.

- Egy fogkefe? - nézett rám.

- Hát... Mostanában elég sokszor nálam vagy reggelente, gondotlam jól jöhet...

Csak vigyorgott és mikor kivette a következőt már rögtön mosolygott és rám nézett.

- Egy kulcs.

- Mostantól nem kell kopognod.

Odamentem hozzá és megöleltem. Szorosan magamhoz húztam és nem akartam elengedni. Azt sem tudtam, hogy fogom kibírni nélküle azt a pár napot, míg Londonban leszek. Ez alatt a három hónap alatt nagyon megkedveltem, talán túlságosan is, de mondjuk ez nem tilos.

Velünk minden rendben úgy érzem, keveset veszekedtünk eddig, akkor is csak apróságokon és teljes mértékben kiegészítjük egymást, mint a filmekben. Néha már túl tökéletes, olyankor azt hiszem csak álmodok.

- Mindened megvan? - kérdezte az ajtó előtt.

- Igen - léptem ki az ajtón, de mielőtt bezártam volna még egy pillantást vetettem a fára.

Lementünk a parkolóba, Jared pedig elvitt a reptérre.

A búcsúzkodás rövid volt, mert sietnem kellett.

- Hiányozni fogsz - mondtam neki és hozzá bújtam.

- Te is - csókolt meg, én meg elindultam.

Hátranéztem és ő még mindig ott állt és megvárta, amíg eltűnök.

***

Anyáék már ott vártak a londoni reptéren borzasztó nagy örömmel. Megöleltük egymást, apa kivitte a kocsiba a cuccaimat mi addig anyával beültünk.

- Úgy örülök, hogy itt vagy - ujjongott anya.

- Én is. Lukas?

- Ő otthon van. Még aludt mikor eljöttünk.

- A kis piszok, azt mondta kijön elém. Na mindegy... - mondtam halkan és közben bámultam ki az ablakon.

Megérkeztünk a házunk elé. Furcsa volt ismét itthon, már annyira megszoktam New Yorkot.

A házba belépve fenyő illat csapta meg az orromat és láttam amint Lukas ajándékokat pakol a fa alá.

- Tera! - szaladt oda hozzám.

Megölelt úgy ahogy mindig, aztán ránéztem. Már nem az a kisfiú volt, aki folyton hozzám szaladt ha valami baja van, felnőtt, de még mindig ugyanúgy ölelt meg, mint régen.

Apa behozta a táskáimat és felvitte az emeletre, a szobámba. Az ajándékokat én is kitettem a fa alá, majd az egész család körégyűlt, hogy szétoszthassuk. Mindenki lázasan bontogatott a csomagolópapír foszlányok csak úgy repkedtek szanaszét a szobában.

Miután végeztünk az ajándékokkal anyával kimentünk megteríteni az asztalt ebédhez, addig apáék elpakolták a szemetet a nappaliból.

- És hogy megy az egyetem? - kérdezte apa már ebéd közben.

- Jól - válaszoltam, bár ebben nem voltam biztos.

- És mi van a barátoddal? - érdeklődött anya.

- Megvan - válaszoltam, de nem akartam róla többet beszélni.

- Miért nem jött? - faggatott tovább anya.

- Anya, hagyj már enni.

Leszállt a témáról és New Yorkról kérdezősködött még és a munkáról. Ez a sok kérdés!

Lepakoltuk az asztalt, Lukas pedig pattogatott kukoricát csinált a családi filmezéshez. Ez már szokás volt nálunk, apa hozott valami filmet a tékából és ebéd után megnéztük.

Csengettek én meg ugrottam az ajtóhoz, hogy kinyissam.

- Szia.

- Szia gyere be - mondtam. - Biztosan te vagy Mary.

- Igen - mosolygott.

- Én Tera vagyok. Lukas ott van a mikronál - mutattam neki és odament hozzá.

A család behelyezkedett a kanapéra, Lukas betette a filmet a lejátszóba én pedig siettem a popcornnal. Ahogy végig néztem rajtuk előtörtek belőlem a régi emlékek. Furcsa volt itt lenni és ugyanazokat csinálni, mint mikor kicsit voltam. Minden ugyanúgy ment, az ebéd a filmezés. Jó érzéssel töltött el, hogy itt lehetek, de valahogy valami mégis hiányzott. Vagy inkább valaki, akivel ez a nap még tökéletesebb lehetne...

A film nagyon jó volt, sokat nevettünk. Mary pedig egész szimpatikus lánynak tűnik, így messziről is. Folyton odabújt Lukashoz, nagy lehet a szerelem.

- Kipakolok - mondtam.

- Jól van drágám, behoznád még a süteményt a pultról?

- Persze anya.

Rendezkedtem a konyhában, megfogtam a sütis tálat és bevittem.

- Mi lenne ha lehoznék egy társasjátékot? - kérdeztem.

- Jó ötlet - mondta apa.

Felmentem az emeletre és a szekrényemben kutlászkodtam. Közben hallottam, hogy csengettek és Lukas kiáltott, majd ő kinyitja.

Megtaláltam a kedvencemet, a doboza már kicsit megviselt volt, de még bírta.

- Tera! - kiáltott fel az öcsém. - Keresnek.

- Megyek - mondtam már lefelé jövet a lépcsőn. Odamentem az ajtóhoz és ledermedtem. - Jared? Úristen te tényleg itt vagy, vagy csak álmodok?

Beljebb lépett és az arcomat a kezei közé fogta majd megcsókolt.

- Még mindig nem hiszem el - csókoltam meg újból, és ránéztem. - De hogy...?

- Gondoltam örülnél, ha mégis eljönnék - mosolygott.

- Igen örülök, nagyon - mosolygotam és megöleltem.

- Drágám ki az? - kiáltott ki anya.

- Gyere - fogtam meg a kezét - bemutatlak a szüleimnek.