Az�ta eltelt k�t h�nap.

A dolgok nagyon is j�l alakultak. Damon-nal. Kiz�r�lag csak vele. Ahogy j�ttek a j� dolgok, vele kapcsolatban, p�rhuzamosan j�ttek a rosszak is Elena-val. Egyre t�bbet veszekedett velem Damon miatt, de amikor �n vontam �t k�rd�re, mi�rt tal�lkozgat vele, csak hallgatott. Ez egy �jabb rejt�ly volt sz�momra, ugyan�gy, ahogy Damon is.

A n�v�rem hal�l�val kapcsolatban nem jutottam se el�r�bb, se h�tr�bb. Kicsit kutakodtam, r�gi �js�gokat n�zegettem, de semmi k�l�n�s. A m�dia mindent eltusolt a rend�rs�g parancs�ra, gondolom.

Minap a k�nyvt�rban keresg�ltem, b�jtam az internetet, de semmi ism�t. Valahogy nem tudtam k�zelebb jutni az igazs�ghoz. Abban biztos voltam, hogy b�zlik a dolog, ahogy m�g sok m�s is.

- Szia Laney! – �dv�z�lt Stefan.

- Szia – k�sz�nt�ttem �t meglepett arccal.

- Mit csin�lsz te itt? – k�rdezte.

- Keresg�lek ezt azt. �s te?

- �h, h�zihoz kell p�r inform�ci�, de szerencs�re gyorsan megtal�ltam – mosolygott egyet, len�zett a f�ldre, majd ism�t r�m. – Figyelj Laney – kezdte l�gy hangon – Elena nem akar rosszat, �pp ellenkez�leg.

- Stefan…

- Tudom, – v�gott a szavamba - azt hiszed any�skodni akar feletted, de nem err�l van sz�. Csak egyszer�en f�lt.

- Elena sem �rt meg engem �n mi�rt tenn�m ezt? � persze lehet veled, annak semmilyen k�vetkezm�nye nincs. Pedig ugyanolyan vagy, mint Damon, semmivel sem k�l�nb – mondtam m�r kicsit indulatosabban.

- Laney…

- Ne Stefan! K�rlek. El�g volt a sok �v�sb�l, egy kicsit hagyj �ljek m�r �gy, ahogy �n akarok. Se te �s sem Elena nem mondhatj�tok meg nekem, kivel lehetek �s kivel nem. Az �n dolgom.

Felkaptam a t�sk�mat �s elhagytam a termet. Kicsit ideges lettem. L�pten-nyomon csak ezt hallgatom, hol Elena-t�l, hol Bonnie-t�l, most meg m�g Stefan is. Ezt m�r nem b�rtam.

Fogtam magam �s egyenesen a Grillbe mentem. Sz�ks�gem volt egy kis fesz�lts�g old�ra.

Le�ltem a pulthoz az egyik b�rsz�kre, k�rtem a leger�sebbet �s hozz� egy doboz cigit is.

- Adhatok t�zet? – sz�lalt meg mellettem Damon, ahogy a cigit a sz�mba vettem.

- Igen – mondtam, mire � meggy�jtotta �s �gni kezdett.

- Nem gondolod, hogy egy kicsit kor�n van az iv�shoz?

- Ahhoz sosincs el�g kor�n – mondtam �s belekortyoltam a poharamba.

- Ez tetszik – mosolyodott el �s � is k�rt egy poh�rral.

- �sszefutottam ma Stefan-nal a k�nyvt�rban.

- A k�nyvt�rban? Mit kerest�l te ott?

- Nem ez a l�nyeges r�sze.

- Azt tudom, hogy mit mondott neked, szerintem sz�r�l sz�ra. Ismerem, m�r mi�ta is? – v�gott gondolkoz� fejet.

- Damon, �n ezt m�r nem b�rom. Folyton t�madnak. Mit tett�l, ami ennyire rossz? – n�ztem r� k�rd�en, mire � nem mondott semmit, csak beleivott az ital�ba.

- Most mennem kell. Este majd ben�zek.

Ott hagyott. Ez is gyan�s volt, ahogy m�r r�g�ta minden k�r�l�tte is. Tudom, hogy titkol valamit, csak id�k�rd�se, hogy r�j�jjek.

*

Otthon, estefel� befek�dtem a forr� v�zbe, amit nem r�gen engedtem ki magamnak. �reztem, ahogy a meleg �tj�rja az �sszes porcik�mat, a g�z pedig v�gig sim�tja az arcomat.

Kicsit el is b�biskoltam, csak akkor �bredtem fel, mikor �reztem, hogy kezd h�v�s lenni a v�z. Magamra csavartam a t�r�lk�z�t �s fell�pcs�ztem a szob�mba. Mikor be�rtem megl�ttam Damon az �gyamon fek�dni.

- Hogy ker�lsz ide ilyen kor�n? – suttogtam, k�zben pedig becsuktam az ajt�t. – Any��k m�g fent vannak.

- Nyugi – �llt fel. – Nem hallanak meg – mondta �s elkapta a derekam.    

- Damon!

Nem engedett el, helyette a nyakamat kezdte el cs�kolgatni. Szorosan mag�hoz h�zott, hi�ba is pr�b�ltam volna ellenkezni, t�l er�s volt.

Kicsit belemelegedt�nk, elfeledkezt�nk mindenr�l, m�r csak akkor kaptunk �szbe, mikor anya kopogott egyet az ajt�n �s azonnal benyitott. �pp, annyi id�m volt, hogy magamra kapjam a t�r�lk�z�t.

- Laney nem k�rsz…? – akadt el a szava, ahogy Damon-ra t�vedt a tekintete.

- Damon? – csod�lkozott.

- Szia Mary.

T�tott sz�jjal �lltam. Nem �rtettem ebb�l az eg�szb�l semmit.

- Na j�, most �lljunk meg. Ti honnan ismeritek egym�st?

- �, az m�r r�gen volt – mondta anya. – Akkor nem is zavarok, de legk�zelebb sz�lj Laney, ha vend�ged van.

M�g mindig �rtetlen�l �lltam a szoba k�zep�n v�laszokra v�rva, amik persze magukt�l nem j�ttek, �gy faggat�znom kellett. De Damon nem adott konkr�t v�laszokat, ink�bb csak ism�t elmenek�lt.

Ezzel m�r abszol�t nem tudtam mit kezdeni.

Lementem a nappaliba, miut�n fel�lt�ztem, de sehol sem tal�ltam any�t. V�g�l meghallottam, hogy beind�tja a mikr�t, �gy kimentem a konyh�ba. Le�ltem vele szembe �s csak figyeltem egy kis ideig, majd megsz�laltam.

- Anya, te honnan ismered Damon-t?

- � Laney! M�r r�g�ta ismerem �t. M�g a n�v�red bar�tja volt egykor.

Az nem kifejez�s, hogy elakadt a l�legzetem. Legsz�vesebben kiszaladtam volna az utc�ra �s elord�tottam volna magam, hogy : „Mi van?!” De ehelyett csak felmentem a szob�mba �s magamra csuktam az ajt�t.