Izgatottan lapoztam – volna – tov�bb, de a k�vetkez� bejegyz�s pontosan egy �vvel k�s�bb �r�dott. N�zegettem mindenhol, hogy lehet ez, majd r�j�ttem, hogy p�r lapot bizony kit�ptek. Gondolom nagyon fontos bejegyz�sek lehettek. Valami titkos dologr�l lehetett sz�, ha kit�pt�k.

2006. m�jus 20.

Egy �ve m�r. Egy �ve annak, hogy �t keresem mindenhol, de sehol sem tal�lom. Bele�r�l�k.

Majd, ahogy olvasgattam tov�bb, minden d�tumn�l egy mondat �ll: El�ker�tem �s meg�l�m, az �letem �r�n is.

Ez mit jelenthet? Ak�rhogy t�rtem a fejem nem jutottam semmire sem. Kit akart Eve felkutatni �s v�gezni vele? Mi a fen�r�l van itt sz�? Kezdtem ideges lenni, ez�rt ink�bb elmentem megf�rdeni.

Befek�dtem a j� meleg �gyamba, betakar�ztam nyakig, nem sokkal k�s�bb pedig elaludtam.

Nyugodtan aludtam, tal�n m�g valami sz�pet is �lmodtam, de az ajt� megmozdult, mintha valaki bej�nne. Felriadtam �s azon nyomban f�lni kezdtem. Az ajt� csak ny�lt �s ny�lt, majd egy s�t�t alak l�pett be rajta. Alig mertem kinyitni a szeme, jobbnak tartottam, ha csukva van. N�ha-n�ha r�n�ztem, de nem t�rt�nt semmi. Csak ott �llt �s n�zett.

A szob�mba bes�t�tt egy kicsit a h�zunk el�tti l�mpa f�nye. Hom�ly uralkodott a helys�gben, de akkor sem tudtam megmondani, ki lehet az, aki az �gyam el�tt �ll.

Er�t vettem magamon p�r perc ut�n, az �jjeli szekr�nyemen l�v� kis l�mp�hoz ny�ltam, hogy felkapcsoljam. Pr�b�ltam gyors lenni, de � megel�z�tt. Mire f�ny �radt volna mindenhol, az idegen elt�nt. 

Nem b�rtam visszaaludni. Csak forgol�dtam. F�ltem, nehogy visszaj�jj�n.

*

M�snap a suliban kicsit f�radtan �rkeztem meg. A szekr�nyemn�l pakolgattam, �s a l�nyokat kerestem, de sehol nem tal�ltam �ket.

A mosd� fel� vettem az ir�nyt, megmostam az arcom, majd mikor j�ttem ki, meghallottam Elena hangj�t.

- Nem tudhatja meg – mondta.

- �s t�vol kell t�le tartanunk – folytatta Bonnie.

- Figyeljetek, szerintem ez nem j� �tlet – ellenkezett Caroline.

- Te mir�l besz�lsz? Azt akarod, hogy olyat tudjon meg, amit tal�n nem kellene?

- Joga volna tudnia, hiszen a n�v�re volt – v�dett Caroline.

- Ezt most hagyjuk abba – emelte fel kicsit a hangj�t Elena, de m�g mindig suttogott, �n pedig tov�bbra is hozz�simultam a falhoz �s f�leltem. – T�vol kell tartanunk Damon-t�l �s k�sz. Ez a legegyszer�bb m�dja mindennek.

- Nem titkol�zhatunk �r�kk� – mondta Bonnie.

- Igen, de meg kell pr�b�lnunk, legal�bb egy kis ideig. �s Caroline, neked se j�rjon el a sz�d.

- Nem fog.

Hallottam, hogy indulni kezdenek, ez�rt gyorsan elsiettem onnan.

Berohantam a terembe �s �gy tettem, mintha ott �ltem volna m�r egy ideje.

- Laney! – j�tt be Elena. – T�ged kerest�nk, hol volt�l?

- H�t itt – v�gtam r� �s el�vettem p�r k�nyvet.

Az �ra megkezd�d�tt, a gondolataim pedig azon nyomban elkalandoztak. Mit titkolhatnak el�lem? Mi�rt vesz�lyes Damon? Ezt valahogy nem tudtam meg�rteni, hiszen velem kedves. M�r amikor. B�r a cs�k ut�n azt hiszem, nincs vele baj. Kedvel, ahogy �n is �t.

Sz�netben Caroline �ll�tott meg egy percre.

- Laney, mit sz�ln�l hozz�, ha ma suli ut�n be�ln�nk Grillbe? – k�rdezte vigyorogva. – Csak �gy mi, csajok.

- Rendben.

- T�k j� – mondta �s azzal elugr�ndozott.

Eltelt lassan a nap. Elena nekem ma gyan�san furcs�n viselkedett. Gondolom a nagy titok miatt. De, ahogy r�m n�zett, az zavart a legjobban. Mintha sz�nalmat �rezne ir�ntam, vagy nem is tudom.

�tban a Grill fel� a hangulat hol j� volt, hol nem. N�ha felnevett�nk, azt�n meg p�r percig hallgattunk. Nem v�rtam sok j�t ett�l a d�lut�nt�l. Valami any�skod�sra sz�m�tottam ism�t, hogy majd megint �vnak Damon-t�l. Mit k�ne tudnom r�la? B�r r�j�hetn�k…

Le�lt�nk a szok�sos asztalunkhoz �s k�rt�nk egy-egy forr� csokit.

Bonnie magyar�zott valamit Elena-nak, Caroline az egyik sr�cot n�zte a bili�rdasztaln�l, �n pedig csak bambultam magam el�. Valahogy nem ilyen d�lut�nra sz�m�tottam. Azt hittem, majd besz�lget�nk, nevetg�l�nk, de semmi, m�g a papol�s is elmaradt. Itt valami nem stimmel.

Meguntam a csendet, ez�rt fel�lltam, hogy hozzak magamnak m�g egy forr� csokit. V�rakoztam sz�pen t�relmesen, majd egy ismer�s hang sz�l�tott meg.

- Szia Laney – �dv�z�lt Damon.

- Szia – mondtam kicsit zavarban.

Damon ezut�n nem mondott semmit, csak egy szalv�t�ra fel�rt egy id�pontot �s egy helysz�nt. R�m kacsintott, majd elment.

- Te is tudod, hogy ezt nem teheted - fogadott ezzel Elena, ahogy vissza�rtem az asztalhoz.

- Mir�l besz�lsz? - tettettem az �rtetlent.

- Laney… L�ttuk – csatlakozott Bonnie is.

- Semmi k�z�t�k nincs ahhoz, hogy �n mit csin�lok, hogy kivel vagyok! – emeltem fel kicsit a hangom. – Sz�lljatok le r�lam v�gre!

Csend lett. A l�nyok nem reag�ltak semmit, mintha ezzel azt akart�k volna sugallni, majd egyszer r�j�v�k, nekik volt igazuk.

T�voztam. Ott hagytam �ket. M�r a forr� csokim sem �rdekelt, csak min�l messzebb akartam magam t�l�k tudni.

Ahogy kil�ptem az ajt�n Damon kapott el, majd �tkarolt a derekamn�l �s megcs�kolt.