Egyszer mindennek vége

- Jake, én… - törtem meg a csendet.

- Pssszt – tette a mutatóujját a számra, és közelebb hajolt.

Éreztem, hogy meg akar csókolni, de tudtam, hogy semmi értelme nem lenne ennek az egésznek, hiszen egy hetet marad New Yorkban, aztán pedig hazarepül.

- Jobb lesz, ha alszunk – álltam fel és a szobámba indultam.

Reggel anyáék felkeltettek, hogy ellássanak jó tanácsokkal és pár tudnivalóval. Elköszöntem tőlük, aztán rohantak a repülőtérre.

Volt még két órám munka előtt, és úgy gondoltam alszok még egy kicsit.

Fél óra múlva felkeltem, hogy készítsek valami reggelit. Jake már fent volt és tévézett.  

- Szia – köszönt.

- Szia. Csinálok egy kis rántottát, jó lesz? – néztem rá.

- Bármi jó, csak ne pirítós legyen – nevetett.

Gyorsan elkészültem, majd a pulthoz ültünk.

- Ma dolgoznom kell – mondtam.

- Kár. Meddig?

- Este hétig.

- Akarod, hogy elmenjek veled? – mosolygott rám.

- Hát, szeretnél?

- Én benne vagyok, de ha zavarlak, akkor… – nézett oldalra.

- Nem, nem zavarsz.

Elkészültünk, majd együtt elbattyogtunk az üzletig. Ott bemutattam Davidnek, és úgy láttam eléggé jól el voltak.

A nap lassan telt. Nem tudtam, hogy miért. Talán Jake volt az oka. Nagyon furcsa volt, hogy itt van. Jó volt vele tegnap, de valahogy mégis csak Brendonra tudtam gondolni.

Munka után elmentünk egy pizzériába enni. Rendeltünk és közben beszélgettünk.

Ez a nap is olyan átlagosnak tűnt. Semmi kiemelkedő esemény nem történt. Mindig beszélgetek valakivel, és, hogy most ez a személy pont Jake, nem változtat számomra semmin. Nem is éreztem különösebb örömöt, hogy most itt van. Persze nem lehetek vele rosszindulatú, hiszen utazott miattam egy csomót, de úgy érzem, hogy a varázs elszállt. Vagy csak Brendont keresem benne?   

Eltelt a hét nagy része. Közeledett a buli napja. Már vártam, de tudtam, hogy Jakeet is vinnem kell magammal, nem hagyhatom csak úgy itt. Talán még lesz egy jó kis bulis élménye, ki tudja.

A parti előtti délután elmentem a boltba bevásárolni. Mikor beértem az ajtón gitárhang csapta meg a fülemet. Halkan próbáltam bemenni, és mikor beértem láttam, hogy Jake játszik. A háta mögé lopóztam és hallgattam.

- Tudom, hogy itt vagy – mondta.

- Igen, itt vagyok – mondtam határozottan. – De ne hagyd abba!

- Nem fogom.

Kipakoltam a szatyrokból, majd odaültem mellé. Éppen egy ismert számot játszott és együtt énekeltünk. Hamar elment a nap, de nagyon jó éreztem magam.

- Figyelj, holnap elviszlek egy házibuliba, mit szólsz? – néztem rá.

- Nem is tudom.

- Na, ne kéresd magad! Holnap lesz itt az utolsó estéd, igazán eljöhetnél – kérleltem.

- Az a baj, hogy nem tudok neked ellenállni – mosolygott. – Éneklünk még valamit?

- Persze.

Azzal ismét játszani kezdett.

Későn hagytuk abba a zenélést, majd fürdeni mentünk és még beszélgettünk egy kicsit. Ez volt az utolsó ilyen közös esténk a holnapi az teljesen más milyen lesz.

A sarokban égett egy kis lámpa, így láthattam a nagy barna szemeit, amit a haja mindig eltakart, de ezen az estén kivételesen nem.

Közelebb húzódtam egy kicsit, hogy a karommal súroljam az övét. Vonzódtam hozzá nagyon is, de próbáltam kordában tartani a vágyaimat. Nem akarhatok egy egyéjszakás kalandot! Pedig őszintén szólva, a szívem mélyén nagyon is szerettem volna.

Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Magam sem tudtam, hogy mi üthetett belém, de jól esett. Jake visszacsókolt, nem tiltakozott.

Reggel miközben néztem, ahogy alszik, azon gondolkoztam, vajon miért csináltam? Nem találtam a kérdésemre választ, de igazán nem is kerestem.

A nap hátraeső részében nem ejtettünk szót az estéről, de elég sűrűn csókolóztunk. Nem értettem. Ő ezt most nem annak vette, aminek tűnt? Érdekes, de nem ellenkeztem, tudtam, hogy holnap reggel már a repülőn fog ülni, útban London felé.

Jessica átjött este nyolcfelé. Jakekel már régen készen voltunk, így indultunk is.

- Ez a Jake, egész jó pasi – súgta oda, amíg Jake telefonált.

- Szerintem is, de ha látnád a testét…

- Lefeküdtél vele? – lepődött meg.

- Hát…

- Legalább jó volt?

- Eszméletlenül!

- Messze van még? – jött oda Jake, miután letette.

- Mindjárt ott vagyunk – válaszoltam.

- Lena képzeld. Jason is ott lesz!

- Ajaj!

- Nyugi, nem lesz semmi.

- Majd meglátjuk.

Bementünk az ajtón, ahol ismét Adam köszöntött minket. Úgy éreztem magam, mint amikor ebben az évben először jöttem ide, mikor még Kenny is képben volt. Brendont fürkésztem ismét a tekintetemmel, de semmi.

Jakekkel táncoltunk és ittunk is, Jessica pedig Jasonhez ment.

Eltelt egy óra és az emeleten megláttam Brendont. Gondoltam féltékennyé teszem egy kicsit, és megcsókoltam Jakeet. Az arca rezzenéstelenül nézte végig a csókot. Különösebben nem érdekelte, hogy ott vagyok. Elcsüggedtem, de próbáltam magam jól érezni és amúgy sem akartam elrontani Jake kedvét, hiszen pár óra múlva hazamegy.

A sok tánc után leültem egy kicsit. Jake is csatlakozott. Átkarolt és megpuszilta az arcom. Aranyos volt, ahogy csak ott ült mellettem csendben. Ha nem lakna ilyen messze, még el is tudnék képzelni vele valamit, de így tényleg semmi értelme.

- Szeretnéd, ha hazamennénk? – kérdezte.

- Igen, az jó lenne - mosolyogtam rá.

Azt hiszem elég is volt a bulizásból mára.

Mikor hazaértünk ledobtam magam a kanapéra, majd Jake odafeküdt mellém és megcsókolt.

- Lena tudod, te egy nagyon aranyos lány vagy. – Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam, ő pedig ismét megcsókolt. – Nagyon megkedveltelek, túlságosan is, de tudom, hogy köztünk nem lehet több barátságnál, legalábbis még nem költözünk közelebb egymáshoz - nevetett halkan.

- Igen… - húztam magamhoz közel az ingjénél fogva és megcsókoltam.

Őrülten kívántam és láttam a szemében, hogy ő is arra vágyik. A hét végére egészen megkedveltem, és kezdtem rájönni, hogy valójában milyen jó is, hogy itt van. Azt hiszem, kezdtem megszeretni egy kicsit, de sajnos tényleg nem lehet köztünk semmi, hiszen értelmetlen lenne.

Korán reggel kikísértem a reptérre ahol még egy utolsó csókot kaptam tőle, majd a hosszú folyosón végül eltűnt.