Mikor bel�ptem a h�zba kicsit f�ltem. Kettesben vagyok itt vele. Ki tudja, hogy mit akar. Pr�b�ltam magabiztosnak t�nni, h�tha ezzel megzavarom egy kicsit �s besz�lni kezd.

- Lenne p�r k�rd�sem – kezdtem.

- Ebben biztos voltam. De ugorjuk �t ezt a r�szt. Nincs mit mondanom.

- Honnan tudtad, hogy Eve meghalt? K�zeli kapcsolatban voltatok?

- Nem mondan�m annyira k�zelinek.

- Akkor nem volt k�ztetek semmi?

- M�r megmondtam neked, hogy nem. – Fogott egy poharat �s t�lt�tt bele egy kis italt. – De mi ez? Vallat�s?

- Valami olyasmi. Tudsz valamit.

- Nem lehetsz benne el�g biztos. A hal�l�r�l olvastam. Volt az �js�gban egy k�p, az�rt t�vesztettelek vele �ssze, ennyi.

- Nagyon meglep�dt�l, mikor azt hitted �n � vagyok.

- Azt hittem szellemet l�tok.

- Na persze… - megfordultam �s az ajt� fel� indultam. �ppen hogy a kilincshez akartam �rni ny�lt az ajt�.

- Laney? – k�rdezte Stefan, ahogy be�rt.

- Szia – k�sz�nt�ttem, majd elhagytam a h�zat.

Hazafel� zakatolt az agyam. Ideges volt. Damon egy ideges�t� alak. Azzal tiszt�ban vagyok, hogy direkt csin�lja. Valahogy meg kell t�rn�m, de hogyan? Sosem fog besz�lni, pedig titkol dolgokat, �s ahogy �szreveszem el�g fontos dolgokat.

Otthon a tank�nyvek helyett Eve napl�j�t vettem el�. A lakatot levettem r�la, majd kit�rtam �s b�jni kezdtem. Mondanom sem kell, b�rmennyire pr�b�ltam gyorsan olvasni, nem jutottam el�r�bb tartalmilag, mert Damon m�g mindig sehol sem volt. M�r ott tartottam, hogy feladom. A fel�n�l j�rhattam akkor a vastag k�nyvnek, �s akkor, pontosan hajnali h�rom �ra tizenh�t perckor, j�tt az a bizonyos bejegyz�s.

2006. m�rcius 8.

V�gre elj�tt ez a nap is. Igaz�b�l kicsit t�bbet v�rtam t�le, de h�t ez van. A Grillben v�rt r�m Damon, teljes titokban. M�g a h�gomnak sem mertem elmondani, hogy randim lesz, nem d�jazta volna, f�leg, ha tudja kicsit id�sebb n�lam.   

A pultn�l v�rt. Amint le�ltem egy cs�kot nyomott a sz�mra, majd el�m tolt egy feles poharat, hogy h�zzam le. Megtettem. Ahogy telt az id� egyre t�bbet ittunk, b�r tudtam magamr�l, csak menni nem igaz�n b�rtam. Damon nagyon udvarias volt, hazak�s�rt. Megk�rdeztem, bej�n-e � pedig haboz�s n�lk�l igent mondott. Seg�tett felbotladoznom a l�pcs�k�n, majd befektetett az �gyamba. Finom cs�kkal b�cs�zott el, majd hirtelen elt�nt.

Sejtettem, hogy volt k�zt�k valami. Ahogy haladtam tov�bb a d�tumokkal, ism�t semmi. Damon elt�nt a lapokr�l, majd csak egy h�nap m�lva jelent meg �jra. Vajon ez mit jelentsen? Akkor is egy tal�lk�r�l volt sz�, szinte majdnem ugyanez t�rt�nt. Egy izgalmas este, kis pi�val �s cs�kokkal, de semmi t�bb. Ez vajon mi lehet?

N�gy �ra fel� elaludhattam, mikor reggel felkeltem az asztaln�l tal�ltam magam r�borulva a napl�ra. Gyorsan kinyomtam az �breszt�t �s rohantam �lt�zk�dni.

M�r a l�pcs�n szaladtam le, felkaptam a cip�met az el�szob�ban, nyitottam az ajt�t, mikor megl�ttam Jeremy-t, aki kopog�sra k�sz�lt.

- Szia – k�sz�nt mosolyogva.

- Szia – �dv�z�ltem �n is lihegve. – Te, hogyhogy…?

- Elena-nak ma hamarabb be kellett mennie, gondoltam elj�v�k �n helyette el�d.

- K�sz – mondtam, majd az ajt�t pr�b�ltam bez�rni.

A Nap most nem s�t�tt. Es�re �llt. A sz�l is f�jt, s�t egyre er�s�dni kezdett.

- J�, hogy �jra itt vagy – t�rte meg a csendet Jeremy.

- Igen.

- A bulin alig l�ttalak. Gyorsan elt�nt�l.

- F�radt voltam…

- Tudod, ami k�t �vvel ezel�tt t�rt�nt k�zt�nk…

- Jeremy ne… R�gen volt. Le kell, hogy z�rjuk.

- Nem megy – �llt el�m. – Nem tudlak kiverni a fejemb�l, h�t nem �rted?

- Sajn�lom…

Kiker�ltem �s bementem a suli kapuj�n. Nem akartam megb�ntani, de meg kellett neki mondanom, hogy k�zt�nk ez m�r nem fog m�k�dni. K�t �vvel ezel�tt minden annyira sz�p volt �s t�k�letes, a vil�gon a legjobban �reztem magam vele, de a hal�leset ut�n, m�r nem tudtam �t szeretni. A gy�sz teljesen felem�sztett.

Az iskol�ban nem besz�ltem senkivel. A sz�netekben le�ltem mindig a padra �s n�ztem ki a fejemb�l. Gondolkoztam. Tal�n ma is el k�ne mennem Damonhoz? Mondjuk, mit �rn�k el vele? Tov�bb kell olvasnom a napl�t. Ha t�bbet tudok, h�tha r�j�n, m�r �rtelmetlen titkol�zni.

- Laney! – j�tt oda hozz�m Elena biosz �ra ut�n.

- Szia.

- Ma alig l�ttalak, j�l vagy?

- Persze.

- Tudom, hogy tegnap Damon-n�l j�rt�l. Mi�rt foglalkozol vele m�g mindig?

- Nem foglalkozok vele.

- Csak azt ne mond, hogy beleest�l.

- Dehogyis! Err�l sz� sincs!

- Akkor j�. Ink�bb ker�ld �t..

- Elena, mi�rt �vsz ennyire t�le? Mir�l k�ne tudnom?

- Semmir�l. Csak ismerem. Higgy nekem, k�rlek.

- H�t j�.

Suli ut�n egyenesen hazasiettem. Folytattam a nyomoz�st.

2006. �prilis 10.

Az id� �prilisban kellemesebb volt, ma Damon egy kis s�t�l�sra h�vott el. Annyira aranyos volt, ahogy v�rt a megbesz�lt helyen, zsebre dugott k�zzel, majd mikor megl�tott el�m j�tt �s megcs�kolt. Ez a titkol�z�s m�g �desebb� teszi ezt kapcsolatot, hogy senkinek sem besz�lhet�nk r�la. Bel�tom, ez nekem is j�.

Megfogta a kezem �s a v�ros egyik olyan r�sz�n ment�nk, ahol nem sok ember l�thatott meg minket. Egyenesen a h�zukig s�t�ltunk, ahol Stefan-nal egy�tt laktak. Sz�p nagy volt. Hirtelen nem tudtam mit akart ezzel, hogy idehozott, de egy sejt�sem akadt.

Beengedett �s le�lt�nk a nappaliban. Hozott egy kis whisky-t, abb�l gur�tottunk le p�r poh�rral. A hangulat alapja megvolt. Kapcsolt egy kis l�gy zen�t, t�ncolgattunk, de semmi m�s. Hajnalban hazavitt. Csod�lkoztam is, hogy nem akart t�lem egyebet, egy kis t�ncol�s �s cs�kol�z�son k�v�l. Gyan�snak t�nt, de nem foglalkoztam vele.

Most ism�t nem l�thatom egy j� darabig, magam sem tudom, hogy fogom kib�rni.