A reptren lltunk Claire-rel. Emily brmelyik pillanatban felbukkanhat a fotocells ajt mgl. Sokan krnk gyltek s bmultak minket. Igazbl mr nem zavart. Hozz voltam mr szokva ehhez. Csak azon csodlkoztam, hogy nem jttek oda autogrammot krni.
Mikor Emilyt megpillantottuk azonnal a nyakba ugrottam.
- Istenem annyira hinyoztl.
- Ti is nekem. Hogy vagytok? Claire szia – lelte meg t is.
- Minden rendben. Gyere, hazavisznk.
Az autban csak gy dlt bellnk a sz. Hogy mi trtnt Londonban, hogy megy a suli, mi van Lee-vel na meg persze, hogy ll az eskv.
- De ugye nem zavarlak titeket? – krdezte Emily, ahogy leparkoltam az autval.
- Hogy gondolhatsz ilyet? Hrom vendgszobnk van. Mg vlaszthatsz is.
Felmentnk a nyolcadikra, vgig hztuk Emily brndjt a folyosn, majd benyitottam. Ian mr vrt minket. Sttt egy kis pizzt, mell pedig nttt egy kis klt.
- Micsoda illatok – jegyezte meg Emily. Claire addig bement s lelt a kanapra. Ian elnk jtt. Elvette a brndt s dvzlte Emilyt.
- Hogy vagy? Rg tallkoztunk mr.
- Megvagyok kszi. s te?
- Soha jobban. Nem vagy hes? Csinltam egy kis pizzt.
- Higgy nekem, Ian ebben j – szlt oda Claire is.
- Te most kreted magad ott Claire? Vagy idejssz hvs nlkl is s eszel velnk? – ponkodott Ian.
- Egye fene. Lelk veletek egy asztalhoz.
Az este nagyon jl telt. Miutn befejeztk a vacsort, n meggyaztam az egyik szobban Emilynek.
- Ha nem baj n most megyek – mondta Claire, majd elksznt s el is ment.
Pofozgattam a prnt, kzben bartnm a takarra hzta a huzatot.
- Krsz mg valamit? Amgy rezd magad otthon.
- Kszi tnyleg.
- Ugyan mr. Annyira rlk, hogy itt vagy – leltem meg.
- n is. Nagyon rossz nlkled Londonban, meg a suliban is. Hirtelen tntl el.
- Tudom. De most az a f, hogy itt vagy.
- Igen. Krdezhetek valamit? – vgott komoly fejet.
- Persze – vlaszoltam, majd megigaztottam az gyat.
- Nem hinyzik Oliver?
- Nem – vlaszoltam egyrtelmen. – Nekem Ian a mindenem. Olivert mr elfelejtettem. Inkbb meslj, arrl mi van Lee-vel.
- Ht, br mi mg nem beszlnk az eskvrl, minden rendben. Szeretjk egymst, ha tehetjk mindig egytt vagyunk s most tervezzk, hogy sszekltznk. Taln jv hnapban.
- Ez nagyon j.
- Igen.
- Holnap eljnnl velnk megnzni az eskvi ruhmat? Azt hiszem megtalltam az igazit. , s a koszorslny ruha is megvan. Remlem tetszeni fog. Fel kell prblnod, mert ha nem passzol…
- Nyugi – szaktott flbe vigyorogva. – Tlhajtod magad. Inkbb menj s pihenj le. Reggel tallkozunk.
- Ok. J jt – mondtam s azzal ki is jttem a szobbl.
|