Elj�tt a kar�csony. Tegnap este feld�sz�tett�k a f�t �s al�tett�k az aj�nd�kokat. R�tekert�nk egy feh�rizz�kb�l �ll� �g�sort is, ami feldobta az eg�sznek a hangulat�t.

Nem bontottuk ki az aj�nd�kokat reggel, gondoltuk, majd egy�tt, ha itt lesznek a t�bbiek.

Kor�n neki kezdt�nk a f�z�snek. Ian a sal�t�t �ll�totta �ssze, �n a h�st tettem be a s�t�be. A konyh�ban nagy volt a felfordul�s, alig l�ttunk ki a sok mosatlan k�z�l.

- Megkavarn�d l�gyszi a sz�szt? – k�rtem Iant, mik�zben �n a h�st n�zegettem.

- M�ris – tette le a kez�b�l a kanalat �s a g�zt�zhelyhez ugrott.

Levett�k a kab�tjukat, majd az asztalhoz is �lt�nk.

- Hol van m�r az a vacsora? Farkas �hes vagyok – vigyorgott Chase.

- M�ris! – ki�ltottam ki a konyh�b�l.

- Addig �nt�k egy kis bort – mondta Ian �s az �veg�rt ny�lt.

Mindenkinek t�lt�tt a pohar�ba �s le�lt.

P�r perc m�lva t�laltam is. Neki estek a t�laknak, mondanom sem kell a vacsora v�g�re minden elfogyott.

- Hozhatom a desszertet? – k�rdeztem.

- Kicsit k�s�bb – fogta a has�t Claire.

- J�jjenek ink�bb az aj�nd�kok – mosolyogott Billy �s �sszen�ztek a t�bbiekkel.

- J�l van – egyezett bele Ian is �s a fa k�r� gy�lt�nk.

�tadtuk egym�snak a tasakokat, dobozokat. Kibontottuk �ket, megk�sz�nt�k, �lelkez�s, puszi-puszi, azt�n mikor �lltam volna fel, hogy kicsit rendet tegyek, Ian megfogta a csukl�m �s visszah�zott a f�ldre.

- Ezzel m�g nincs v�ge – mondta.

- Bizony – d�lt Claire Chase v�ll�ra.

- Mir�l besz�ltek? – �rtetlenkedtem.

- Majd �n – vette �t a sz�t Billy. – A banda kapott egy nagyon j� aj�nlatot – hagyott egy kis sz�netet. – Los Angelesben.

- Remek – mondtam.

- V�rj – folytatta Ian. – Szeretn�nk, ha vel�nk j�nn�l, de nem csak mint k�s�r�, hanem, mint a banda m�sik �nekesn�je.

- Micsoda? – d�bbentem meg. – Ez nem lehet… - vigyorogtam k�nomban. – �n �n…

- Nem kell r�gt�n d�ntened – h�zott mag�hoz Ian. – Janu�r elsej�n indulunk.

- Honnan veszitek, hogy egy�ltal�n el akarn�m hagyni Londont? – k�rdeztem.

- Mir�l besz�lsz? Nem j�nn�l velem? – lep�d�tt meg Ian is.

- Nem tudom. M�g ezt �t kell gondolnom – mondtam, majd fel�lltam.

Elkezdtem lepakolni az asztalt �s a desszertet t�laltam. A hangulat m�r kor�ntsem volt olyan j�, mint mikor meg�rkeztek a vend�gek. Mindenki csendben volt, csak ettek �s ettek, mikor pedig elfogyott sz�p lassan t�voztak is.

Iannel elmosogattunk ut�na, rendbe tett�k a konyh�t �s az eb�dl�t.  

- Komolyan mondtad, hogy itt maradn�l?

- Hagyjuk ezt, k�rlek – �ltem le a kanap�ra.

- Nem akarok n�lk�led menni – �lt le � is mell�m. – Nem b�rn�m ki.

- Most elmegyek egy kicsit.

- M�gis hova?

- S�t�lnom kell.

- De �r�l�k nektek – �lelt meg minket anya, mikor meg�rkezt�nk. – Gyertek be, az eb�d m�r k�sz van.

- Sziasztok – �lltak fel Ian sz�lei is �s �dv�z�ltek minket.

- �ljetek le – mondta apa �s helyet foglaltunk, anya pedig m�r egy hatalmas t�llal t�rt vissza.

- Szedjetek – tette le anya az asztalra az �telt, majd � is helyet foglalt.

Megeb�delt�nk, ut�na pedig seg�tettem any�nak leszedni az asztalt.

- Mi van veled Audrey? Alig mondasz valamit. Baj van? �sszevesztetek Iannel? – k�rdezte anya, mik�zben a t�ny�rokat tette a mosogat�g�pbe.

- Azt akarja, hogy menjek vele Los Angelesbe.

- Te nem szeretn�l?

- Nem tudom �n sem.

- De csak ennyi a baj, ugye? Olivernek ehhez semmi k�ze.

- Oliver? – n�ztem r�. – Nem. Nincs.

- Ennek �r�l�k. Sosem kedveltem �t – mondta �s megfogta a tort�t.

- Ha szereted Iant, menj vele.