K�nnyeimmel k�szk�dve hagytam el a szob�t. Becsuktam az ajt�t, majd neki d�ltem �s �reztem, ahogy a k�nnycseppek v�gig folynak az arcomon. Nem akartam elhinni, hogy ez lett mindenb�l. Teh�t v�ge? �r�kre? Ezt nem �gy szerettem volna, de persze balul s�lt el, mint annyi dolog.

- Audrey? – hallottam Oliver hangj�t, amint engem sz�l�t. Az ajt�ban �llt �s fel�m n�zett.

- Sajn�lom – mondtam halkan �s megt�r�ltem a szemeimet.

Odaguggolt hozz�m �s megsim�totta az arcomat.

- Szeretlek �s ezt senki �s semmi nem tudja megv�ltoztatni – suttogta, majd megcs�kolt.

Meg�leltem �s hirtelen, mintha minden rendbe j�tt volna. Szorosan hozz�b�jtam �s nem akartam elengedni, soha t�bb�.

- Mi van itt? – k�rdezte Ian meglep�dve �s d�h�sen a liftb�l kisz�llva.

- ���… - ny�sz�r�gtem, Oliver pedig fel�llt �s felseg�tett engem is.

- Audrey, mi ez itt? – ism�telte meg.

- Hogy mi? Szerinted? Pont az, aminek l�tszik! – mondtam kicsit inger�lten.

Ian megfogta a karomat �s beh�zott a szob�ba.

- Magyar�zatot, azonnal! – kiab�lt velem.

- Nem kell semmit megmagyar�zni! Az ut�bbi hetekben teljesen elhanyagolt�l, nem is �reztetted velem, hogy a bar�tn�d vagyok, csak a fi�k, a fi�k… �s �n? Elegem lett bel�le!

- �s ez�rt ezt kell csin�lni?

- Ezt sosem fogod meg�rteni!

- Akkor �rtesd meg velem! Mi�ta tart ez a dolog k�ztetek?

- El�g r�g�ta ahhoz, hogy tudjam, m�r nem szeretlek!

- H�t persze… - mondta halkabban, majd elindult a h�l�szoba fel�.

Tudtam, a veszeked�snek ezzel v�ge, ahogy a kapcsolatunknak is. Tal�n �gy kellett lenni, s�t biztos. Jobb lesz ez �gy, v�ge a titkol�z�snak, v�gre boldog lehetek Oliverrel hazugs�gok n�lk�l. Szinte hihetetlen.

Nem mentem be a h�l�ba, ink�bb elhagytam a lakoszt�lyt. Az ajt� el�tt ott �llt mindenki, kiv�ve Olivert.

- Jellemz� – mondtam, mire a t�bbiek felfogt�k, hogy ott vagyok.

A hotel el� mentem, ahol le�ltem a mellette l�v� padra. Az �jszaka s�t�t volt, a csillagok sem ragyogtam. Az �g fekete volt, a sz�l er�sen f�jt, vihar k�zeledett. Magam sem tudtam, szomor� vagyok, vagy nem. Furcsa, hogy �gy lett v�ge a kapcsolatunknak. Nem k�sz�ltem m�g fel r�, hogy t�l l�pjek rajta, m�g ha Oliverrel is vagyok jelenleg pillanatban. Vagy nem? Nem �rtem m�r.

- Minden rendben? - �lt mell�m Oliver.

- Azt hiszem – n�ztem r�. – V�ge a titkol�z�snak.

- Hallottam. De biztos ezt akarod?

- Ezt – s�gtam �s odab�jtam hozz�.

P�r percig �ld�g�lt�nk, amikor elkezdett szakadni az es� �s visszarohantunk a hotelba.

- Aludj ma n�lunk – aj�nlotta.

- J�l van, csak hozok p�r cuccot.

Mikor bel�ptem a The Glass szob�j�ba �rezni lehetett a fesz�lts�get. A sr�cok a pultn�l besz�lgettek, �rkez�sem ut�n csend lett. A b�r�nd�mb�l kivettem p�r fontosabb dolgot, majd kih�ztam a nappaliba.

�tkopogtam a szemben l�v� szob�ba, ahol Lee nyitott ajt�t f�lig �r� mosollyal.

- Ezt nem hiszem, �jra k�zt�nk! – �rvendezett. – El sem tudod k�pzelni Oliver mennyire v�rta m�r ezt a pillanatot!

- Gyere �nnepelni Audrey! – ki�ltott Matthew a h�t� mell�l �s egy �veg pezsg�t lengetett a kez�ben.

- Nincs mit �nnepelni – mondtam.

- Dehogy nincs! – pattant fel Jona is. – Oliver �s te �jb�l egy p�r vagytok!

- Ink�bb letusolok – mondtam �s elindultam a f�rd� fel�.

- ���, Audrey… - hallatszott Lee hangja, majd miut�n becsuk�dott a f�rd�szoba ajt� meg�rtettem, mi�rt sz�lt ut�nam.

- F�rd�k – ki�ltott ki Oliver a zuhany al�l.

- Csak �n vagyok.

Kikukucsk�lt a kabin�veg m�g�l �s elmosolyodott. Levettem a ruh�imat magamr�l �s be�lltam mell�.

- Mondd, hogy minden rendben lesz – n�ztem r� szomork�san.

- Minden rendben lesz – mondta �s megcs�kolt.

***

Nem v�rtam a m�snapot, de elj�tt. Reggel indul�s el�tt �tmentem a b�r�nd�m�rt. A sr�cok m�r nem voltak sehol, gondolom lel�ptek kor�n, hogy m�g v�letlen�l se kelljen l�tniuk. �sszepakoltam, a t�k�r el�tt m�g megigaz�tottam a hajam, majd megfogtam az utaz�t�sk�t �s kih�ztam a folyos�n, v�gig eg�szen a liftig.

Oliver a recepci�n�l v�rt �s egy hatalmas nagy puszit nyomott a sz�mra, mikor oda�rtem el�. A turn� busz m�r kint v�rt minket, indulhattunk a koncert helysz�n�re.

Meg kell mondanom, nem ez volt a legkellemesebb utaz�som �letemben. B�r boldognak k�ne lennem, hogy Oliver �s �n �sszej�tt�nk, de nem tudok, mert a band�val nincsen minden rendben. De h�t mi�rt is lenne? Szak�tottunk Iannel, ami nem tett j�t senkinek. Tal�n mindenki azt hitte, mi �r�kre egy�tt lesz�nk �s a The Glass �gy teljes. De a dolgok megv�ltoztak �s most m�r �gy kell boldogulnunk, de nem tudom meddig fog m�k�dni a dolog. A sr�cok nem sz�ltak hozz�m, mindegyik�k Ian oldal�n �llt, hiszen � az �ldozat, �n vagyok az, aki elrontotta. Szerint�k. Val�j�ban Iannek is volt benne szerepe, tal�n nem t�rt�nt volna �gy, ha a bar�tomk�nt viselkedik. De ezt m�r nem lehet megmondani, mindig is jobban h�zott a sz�vem Oliver fel�, �gyhogy mindenk�ppen bek�vetkezett volna a szak�t�s, k�r m�sokat okolni.

A csarnok parkol�j�ban meg�llt a busz, mi pedig kisz�lltunk. A felszerel�s�nket bevitt�k �s fel�ll�tott�k a sz�npadon. Mi addig k�sz�l�dt�nk, ahogy ilyenkor mindig.

- Meg k�ne besz�ln�nk a dalokat – mentem oda a fi�khoz, akik az egyik kis sarokban besz�lgettek.

- A szok�sos - r�zott le ezzel Ian.

- Rendben – mondtam �s ott hagytam �ket.

K�r pr�b�lkoznom b�rmivel is. Kell neki egy kis id�, hogy megnyugodjon, de mennyi? �gy nem lehet dolgozni!

- Kezd�s! – hallatszott egy hang, mi pedig megindultunk a sz�npad fel�.