Brendon 

A gondolatok csak �gy repkedtek a fejemben. Mit k�ne tennem? Mi lenne a helyes? Azt�n r�j�ttem. Azt fogom csin�lni, amit �n is akarok. �gy teh�t t�rcs�ztam.

- Igen? – sz�lt bele a telefonba.

- Szia. Lena vagyok. – tartottam egy kis sz�netet, majd nagy leveg�t vettem. – Nincs kedved tal�lkozni? – amint kimondtam megk�nnyebb�ltem.

- Rendben.

- A szok�sos helyen f�l �ra m�lva?

- Ott tal�lkozunk – �s ezzel letette.

Am�g s�t�ltam a parkhoz, eszembe jutott, hogyan ismertem meg Brendont. El�g �rdekes egy helyzet volt, r�ad�sul m�g ciki is. A sulib�l j�ttem ki. Az id� csod�latos volt, �s ahogy kikukucsk�ltam az ajt�n l�ttam, hogy egy csom� sr�c �s l�ny �lldog�l odakint. Gondoltam bevetem mosolyg�s arcomat, de �ppen, hogy elkezdtem sz�th�zni a sz�m a l�bam megbotlott �s a k�nyveim kihullottak a kezemb�l. Majdnem orra estem, � pedig ott �llt. Egy gyenge mosoly l�tszott az arc�n, de �szrevettem, hogy csak vissza akarja tartani a nagy nevet�st, ami percek m�lva kit�rni k�sz�lt bel�le, de t�vedtem. Csendben odaj�tt hozz�m �s seg�tett felvenni a k�nyveket, pap�rokat. Illedelmesen megk�sz�ntem, majd ahogy csak tudtam elviharzottam.

�gy visszagondolva el�g �rdekesen festhettem. J�t is nevettem magamban, m�g ezekre gondoltam.

K�t h�tre r� a bar�tn�immel voltunk a kedvenc k�v�z�nkban, �ppen egy forr� csokival igyekeztem az asztalunk fel�, amikor felbukkant �, �s az �des tejes italom a p�l�j�n landolt. Azt gondoltam, hogy enn�l rosszabb m�r t�nyleg nem is t�rt�nhet velem.

- Csak r�m vagy ilyen vesz�lyes, vagy mindenkire? – nevetett.

K�nosan vigyorogtam, mert egy sz� sem j�tt ki a sz�mon.

- Ne haragudj – mondtam, miut�n valamit siker�lt kiny�gn�m.

- Gyere, megh�vlak egy m�sikra – aj�nlotta, �n pedig nem ellenkeztem.

Le�lt�nk egy m�sik asztalhoz, k�zben a bar�tn�im folyton minket n�ztek �s sugdol�ztak, de nem zavartattuk magunkat.

Nagyon kedves �s figyelmes volt, mint most. N�ha napj�n elgondolkozok azon, hogy � t�nyleg l�tezik? T�ls�gosan kedves.

A nap v�g�n hazak�s�rt, �s randira h�vott. Majd kiugrottam a b�r�mb�l, amikor ezt meghallottam, �s boldogan igent mondtam.

Az�ta a nap �ta minden szombaton tal�lkoztunk. Mivel f�iskol�s nem igaz�n �r r� csak h�tv�genk�nt, �gy ez a megold�s maradt. Kenny az elej�n gyanakodott, de szerencs�re el�gg� meggy�z� tudok lenni, ha nagyon musz�j.

M�r a lelkiismeret-furdal�s is kezdett a legjobb bar�tom lenni.

S�r�n gondolkozok azon, hogy mi�rt csin�lom �n ezt? Ezzel csak Kennynek �rtok, aki annyira szeret engem, de persze ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy ez valamif�le kegyes hazugs�g, annak �rdek�ben, hogy a vizsg�i ne siker�ljenek rosszul. J�, ez�rt nem v�rok kit�ntet�st, tudom, hogy egy aljas dolog, de m�g �t nap, �s v�ge. Ut�na minden rendez�dni fog, legal�bbis nagyon rem�lem.  

T�z perce v�rtam m�r r�, mikor megjelent abban a s�t�tsz�rke pulcsij�ban, amit annyira szeretek.

- Szia – k�sz�nt, majd megcs�kolt.

- Szia.

- R�g�ta v�rsz?

- Csak p�r perce. – mosolyogtam.

- �s mi�rt h�vt�l? – t�gult ki a pupill�ja.

- L�tni szerettelek volna – pirultam el.

Megsim�totta az arcom �s �desen megvillantotta sz�p fels� fogsor�t.

- �szint�n sz�lva, sz�m�tottam erre.

- Val�ban? – n�ztem nagyot.

- Igen. Az�rt nem kerestelek, h�tha te keresel meg engem. Majd mikor felh�vt�l, teljesen biztos voltam abban, hogy val�ban akarsz t�lem valamit. Valami komolyabbat. – hagyott egy kis sz�netet – De azt hiszem, van itt egy harmadik szem�ly, aki feleslegesnek bizonyul…

- Kenny – mondtam halkan a f�ldet n�zve. – Igen, de m�g k�rek �t napot, �s v�gleg elt�nik az �letemb�l.

- �t nap? Mire kell neked �t nap? – kapta fel egy kicsit a vizet.

- Brendon k�rlek �rts meg. �t nap �s…

- �t nap – ism�telte. - Ezt most komolyan gondolod? Addig bujk�ljunk m�g?

- Tedd meg nekem – k�rleltem. Tudtam, hogy nem igaz�n �rten� meg, ami�rt v�rnia kell m�g, �gy nem is sz�nd�koztam elmondani neki. – K�rlek.

- Rendben – n�zett maga el�, majd a szemembe. – De csak az�rt, mert veled akarok lenni minden �ron.

- K�sz�n�m – cs�koltam meg.

A sz�l er�sebben kezdett f�jni. Vihar k�zeledett. A felh�k kezdtek els�t�t�lni �s a nap is elment. K�zelebb b�jtam Brendonhoz, aki v�delmez�en mag�hoz szor�tott. �gy �reztem, hogy semmi rossz nem �rhet.

- Gyere, hazak�s�rlek – aj�nlotta.

- Rendben – �lltam fel.

Teljesen �gy ment�nk, mint akik �ppen hogy csak ismerik egym�st p�r napja. K�t l�p�s t�vols�g, �s jelent�ktelen besz�lget�s, de azzal nyugtattam magam, m�r csak �t nap.